|
TÁJÉKOZTATÁS
Iskolavezetőknek és Szakoktatóknak a
70/2005. (IV. 21.) Kormány rendelet és a
A fenti rendeletekben nem szerepel az a
bekezdés, amely a 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet, "A teljes képzési szolgáltatásra jogosult képző szerv vállalkozói engedéllyel rendelkező szakoktatót is foglalkoztathat alvállalkozóként. Az alvállalkozó az oktatást csak személyesen végezheti, másra át nem ruházhatja. Az alvállalkozó felelős az oktatási előírások megtartásáért. A teljes képzési szolgáltatás felelőse a képzési engedéllyel rendelkező képző szerv."
Erre a jogi formára 2005. július 1.-től az oktató foglalkoztatása esetén hivatkozni nem lehet! Lehetséges viszont - jelentős súlyú kockázat vállalása mellett (elsősorban munkajogi kockázatról van szó) - tovább kísérletezni ennek a jogviszonynak a fenntartásával.
Az egyesületeink feladata, hogy tiszta világos egyértelmű válaszokat adjon arra vonatkozóan, hogy milyen érvek szólnak a fenti kockázatvállalás mellett illetőleg ellene.
1.) Amennyiben a szakoktatók továbbra is (al)vállalkozóként dolgoznak, az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény alapján fontos és elengedhetetlen az alábbi szempontok figyelembevétele:
"8. § (2) Az egyéni vállalkozó tevékenységét a tevékenység folytatására irányadó jogszabály előírásai szerint, ha a tevékenység folytatását jogszabály más hatósági engedélyhez is köti, csak ennek birtokában kezdheti meg és folytathatja." Ez alapján - mivel a járművezető képzés csak a Közlekedési Felügyeletek hatósági engedélyével végezhető és a képzési engedéllyel a képzőszerv rendelkezik - nem a szakoktató -, egyéni vállalkozásként hatósági engedély hiányában kategóriás képzésben nem gyakorolható oktatási tevékenység! (a névjegyzékbe feltétel nem hatósági engedély!)
Ráadásul az említett törvény 10. §-a
tovább szűkíti a jogviszony feltételrendszerét.
Ez alapján az egyéni vállalkozásként működő és képzési engedéllyel rendelkező autósiskola nem foglalkoztathat egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező szakoktatót! Csak a törvényben felsorolt jogviszonyok alapján és csak akkor, ha szakoktatói névjegyzékben is szerepel!
2.) A Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) az alábbiak szerint határozza meg a különböző szerződésekhez kötődő jogviszonyokat.
A (al)vállalkozói jogviszonyban foglalkoztatottak esetében az alábbiakat mondja:
- a (al)vállalkozóval, munkával elérhető eredmény létrehozására kell szerződnie a képzőszervnek, amely a mi esetünkben a jogosítvány megszerzése lenne! A gyakorlati oktató viszont az előírt és a tanuló által vett órák levezetését tudja garantálni, de ez nem azonos a jogosítvány megszerzésével! Hiszen a szerződő tanulóval a képzőszerv köt szerződést a vezetői engedély megszerzésére! A tanulónak joga van oktatót cserélni! A tanulónak joga van gépkocsi típust cserélni, sőt végső soron képzőszervet is! A tanulónak ebben a kapcsolatban semmi köze az alvállalkozóhoz! - A Ptk. szerint előírás a határidők kikötése, a szolgáltatás mennyiségének és minőségének rögzítése, valamint a vállalási díj teljesítés utáni kifizetése. Ezek a fogalmak a mi oktatási tevékenységünkben nem vagy nehezen értelmezhetők. - Nem határozhatja meg a képzőszerv a munkavégzés módját, nem utasíthatja az alvállalkozót a munkája megszervezésre! Ez a képzési rendelet szerint kivitelezhetetlen!
- Az említett két törvény előírásai figyelembevételével, valamint a munkaviszony legalizálására történő kormányzati törekvések, illetve a szakmánkban már lezajlott munkaügyi ellenőrzések alapján, nehéz feladat hárul egy autósiskola vezetőjére az alvállalkozói rendszer jogosultságának bizonyítása esetén. Egyszerűbben fogalmazva: KOCKÁZATOS!
- Azoknak, akik mégis e forma mellett döntenek, pár dologra szeretnénk felhívni a figyelmét:
-
A munkaviszony látszatát elkerülendő lehetőség, ha a gyakorlati
szakoktatókkal - Kössük ki egy realizálható határidőt (akár a rendelkezésre álló két évet). - Feltétlenül térjünk ki arra, hogy mi történik akkor, ha a tanuló eláll a képzéstől. - A díjat csak a feladat teljesítésekor egyenlítsük ki teljes egészében! Előleg fizethető, de ne kössük össze a havi óraelszámolásokkal!
-
Kössük ki, hogy a szakoktató saját maga szervezheti meg a
munkavégzés idejét.
-
Bár szakmailag nem szorgalmazható, de munkajogilag látszólag
nagyobb védelmet
Megbízási jogviszonyban dolgozó szakoktatók esetében:
Elsőként arra
szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy több hír felröppent, miszerint
egyéni vállalkozót célszerű nem vállalkozói, hanem
megbízási jogviszony alapján
foglalkoztatni.
Ennek pénzügyi, járulékügyi, adóügyi és adatszolgáltatási vonzatának részleteit célszerű pénzügyi szakemberekkel, megfelelő ismeretekkel rendelkező könyvelőkkel pontosítani, illetőleg az egyesület által szervezett előadás sorozaton - kellő jelentkezés esetén - a szükséges ismereteket elsajátítani.
A megbízás hátránya, ha az oktató csak nagyon kevés órát dolgozik, ha nem tud mindennap oktatási tevékenységet folytatni, az a szolgálati ideje (nyugdíj) rovására is mehet, ha a megbízás időtartamát vizsgáljuk. Itt azért érdemes elgondolkozni azon, hogy van-e értelme 30 - 40 órában foglalkoztatni valakit!
3.) Munkaviszonyban foglalkoztatott esetén:
Az oktatók számára a legbiztonságosabb megoldás. Csak a járulékterhek (munkaadói és munkavállalói) tekintetében van némi növekedés
Az iskolák számára viszont nagyon sok
teherrel jár, hiszen ebben az esetben a Munka Törvénykönyve
összes rendelkezését be kell tartani.
A foglalkoztatás munkaidőben
történő meghatározása nagyon nehéz.
Összességében nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy 2005. július 1. után a képzőszerv vállalja a teljes jogi felelőséget abban, hogy az iskolánál foglalkoztatott oktatók milyen jogviszony formájában tevékenykednek. A továbbiakban a képzési rendeletre nem lehet hivatkozni!
Budapest, 2005. június 20.
Németh György elnök Pető Attila elnök JÁSZKOE BPAE
|